|
D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : magyar_nyelvjarasok.jpg B é l y e g k é p : https://dka.oszk.hu/061200/061209/magyar_nyelvjarasok_kiskep.jpg F ő c í m : Magyar nyelvjárások B e s o r o l á s i c í m : Magyar nyelvjárások S z e r e p : létrehozó B e s o r o l á s i n é v : Tamás U t ó n é v : Melinda I n v e r t á l a n d ó n é v : N E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2017-05-19 E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2017-03-29 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A prezi létrehozásának időpontja. A t í p u s n e v e : prezentáció M e g n e v e z é s : Prezentáció M e g n e v e z é s : Könyvtártudomány - prezentáció M e g n e v e z é s : Prezi A j o g t u l a j d o n o s n e v e : Tamás Melinda S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nyilvános és újrafelhasználható T é m a k ö r : Néprajz, antropológia A l t é m a k ö r : Magyar néprajz T é m a k ö r : Nyelvtudomány, kommunikáció A l t é m a k ö r : Népnyelv, nyelvjárások T á r g y s z ó : magyarság M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : nyelvjárás M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : nyelvhasználat M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : mássalhangzó M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : magánhangzó M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
L E Í R Á S N y e r s v a g y O C R - e s s z ö v e g : Magyar nyelvjárások
I. Nyugat-magyarországi nyelvjárásterület:
Használja a zárt ë-t (gyërek),
a nyílt e-k gyakran tovább nyitódnak (käcskä),
az ó, ő, é-k helyén uo, üö, ië kettőshangzók állnak (szuo, lüö, kiëz),
az í, ú, ű-k tipikus esetben rövidek (tiz, husz, tüz),
jellemző az l-ezés (folik),
a v zöngésít (Vazsvár),
olykor zöngétlenül a hasonulásban (ötfen),
á utáni szótagban az a gyakran o-vá záródik (házo, lábom),
mássalhangzó után a j gy/ ty-vé válik (dobgya, aptya).
Jellemző helyhatározóragjai a -bu/ -bü, -ru/ -rü, -tu/ -tü, (házbu stb.),
II. Közép-dunántúli-kisalföldi nyelvjárásterület:
Az ë - e ~ ä hangjai a nyugat-dunántúli típuséval egyezőek, de nincsenek kettőshangzói az ó, ő, é helyén.
Őrzi az á utáni o-zást (háto, lábos), de inkább már j-ző (gója) a j > gy változás csak r után jellemző (várgyo, de kapja).
Az á hangszíne zártabb; kisalföldi részein erős í-zés tapasztalható (míz, vőlegíny, szípsíg).
III. Dél-dunántúli nyelvjárásterület:
Legfőbb jegye az ö-zés (öszik, mögy, löszök), tehát néhány egyszótagú és vegyes hangrendű szó (në, lë, së, gërënda stb.) kivételével a többi nyelvjárás zárt ë-i helyén (lëhet, verëm, vëtt) ö jelenik meg (löhet, veröm, vött).
A somogyi, ormánsági részekben záródó kettőshangzók vannak (karou, mezőü, kéis),
egyéb dunántúli sajátságok társaságában (nyíltabb e, zártabb á, l-ezés, a v zöngésítő hatása, -nyi igenévképző stb.).
Baranyában és Szlavóniában a többes szám első személyű tárgyas igerag megegyezik az alanyival (kinyitunk a kaput),
az egyes harmadik tárgyas ragozásban láti 'látja', mondi 'mondja' alakok járatosak.
A v tövű igék alakjai nyugaton lűn, hín, Baranyában lűj, híj, keletebbre lűl, híl, illetve lű, hí.
A többes harmadik birtokos személyjel Baranyában -ik, -jik alakú: lovik, kertyik.
IV. Dél-alföldi nyelvjárásterület:
A Dél-Dunántúlhoz hasonlóan a legjellegzetesebb hangtani sajátsága az ö-zés (köröszt, kendör, köll),
de az l-ezést j-zés váltja fel: ijen, gója.
A köznyelvi ó, ő helyett gyakori az ú, ű: lú, kű, túrú,
a helyhatározó ragok is zártabb ejtésűek: -bú/ -bű, -rú/ -rű, -tú/ -tű.
V. Palóc nyelvjárásterület:
Az ide tartozó nyelvjárások közös jegye az ajakkerekítés nélküli å (= a, fölötte pont),
hosszú párjával, az ā-val (fāj å vāllåm 'fáj a vállam').
Egyébként a nyugati, keleti és déli részén az érintkező nyelvjárásokkal több közös és átmeneti sajátságot mutat.
Szómegkülönböztető szerepre alkalmas a hosszú ē (szēl, de szél).
Gyakori az ü helyetti i (kilső, pispëk, siket),
az ö helyetti ë (csëpp, bëgre).
Az i lágyíthatja a t, d, n, l-t (szeretyi, gyinnye, ënnyi 'enni').
Az é ~ e-t váltakoztató névszótövekben megmaradhat az e: tehen, vereb, szeker.
VI. Tisza-Körös-vidéki nyelvjárásterület:
Használja a zárt ë-t,
nyílt e-jei köznyelviek vagy annál kicsit nyitottabbak.
Az ó, ő, é-k helyén záródó kettőshangzók vannak (mint Somogyban);
feltűnő jegye még az erős í-zés (felesíg, víres, húsvít).
Ingadozó alakokban kerüli az ö-s megoldásokat (sëpër, vëdër, vërës).
A köznyelvhez hasonlóan j-ző (folik, ajja).
A köznyelvben időtartamváltó szótövek gyakran egyalakúak: nyúlak, fűzes, húszas.
A -t végű igéknek hosszabb és rövidebb alakja is használatos (sütöttem: süttem, vetëttem: vettem).
A v tövű igék alapalakja többnyire magánhangzós: hí, rí, szű,
de l végű is: nyől.
A helyhatározóragok gyakran zártabb ejtésűek (házbú, szekérrű stb.).
A tarcsa 'tartja', lássa 'látja' ragos alakok jellemzőek.
VII. Északkeleti nyelvjárásterület:
Nem használja az ë - e szembenállást, e-zése a köznyelvivel megegyező (ember, gyerek).
Az ó, ő, é helyén záródó kettőshangzók állnak (vaot ~ vout, keës ~ këis, öüz stb.),
ugyanakkor van egy ië kettőshangzója is, amelyet az ún. í-ző helyzetű é-k helyére illeszt (niëgy, viër).
A megoszlás alapján a nyitódó és záródó kettőshangzót tartalmazó formák jelentésmegkülönböztetésre is alkalmasak (fëil 'fele valaminek' - fiël 'fél valakitől').
Az í, ú, ű-k gyakran rövidülnek (viz, ut, szür),
a szótagzáró r, l, j viszont rendszeresen nyújtja az előtte lévő magánhangzót (embèr, kőr, hājlik).
Az -n igerag néhány igén kijelentő módban is megjelenhet (megyen, teszen, leszen stb.).
Egyes vidékeken az igék udvarias felszólító módja -ik-es (üjjík le, ne mennyík el!),
a várja, tuggya alakok helyett egyes vidékeken vári, tudi, a mossuk, vettyük helyett mosuk, vetük járatos.
Vízszintes
(horizontális, tagolódás a nyelv területi tagolódása
Nyelvjárások, dialektusok
A köznyelvtől szóhasználatban (tájszók) és hangalakjukban térnek el
Nyelvtanuk kevésbé
Nyelvjárási szavak köznyelvi megfelelőtől való eltérés változatai:
1. alaki tájszók: csak kiejtésben eltérés - szép-szíp, jó-jóu,
2. valódi tájszók: egyedi hangsor jelöli a fogalmat a népnyelvben - egres-piszke-köszméte-büszke, burgonya-pityóka
3. jelentésbeli tájszók: szavak, amelynek megvannak a köznyelvben, de más a jelentésük: büszke-egres, töpörtyű-kicsi, bogár-légy az archaikusabb részeken elmaradhat az illeszkedés (Feriho) vagy éppen erősebben működik (fülö 'füle', hínya 'hívni': itt eredetileg mély hangú volt a tő), a főnévi igenév képzőjének jellemző alakja a -nyi (várnyi).
Legszínesebb alcsoportjai az őrségi, hetési, göcseji, illetve a szigethelyzetű felsőőri.
Az í, ú, ű, rövidítése is megfigyelhető, de nem olyan gyakran, mint a nyugat-dunántúliban.
A jellegzetes helyhatározóragok itt is zártabbak (házbú, tetőrű, annyátú),
az l elmaradása a -val/ -vel-nél is jellemző (hajóvā, tehénnē),
a főnévi igenév képzője -nyi.
A szótagzáró r, l kieshet és megnyújthatja az előző magánhangzót: mikó 'mikor', öccő 'ötször'. pöndő 'pendely', tótam.
Egyes vidékeken még hallhatók a taníjja, mondi, monditok igealakok.
A főnévi igenév képzője -ni.
A nyugati palóc például a kisalföldi nyelvjárásokhoz hasonlóan í-ző és részben l-ező,
keleten az északkeleti típussal egyezően záródó kettőshangzók jellemzik.
Középső, legvédettebb részében még él az ly hang (fonéma; hólyag, golyó – tehát nem j-vel, hanem lágyított l-lel).
A t végű igék múlt időben a rövidebb alakjukban használatosak (nyittam, köttem).
A -val/ -vel rag nem hasonul (szekervel).
Az eredményhatározó ragja egyalakú (håmué vālyik 'hamuvá válik').
Gyakori az egyeztetés hiánya (fāzik å kezejim).
VIII. Mezőségi nyelvjárásterület:
A zárt ë hang már csak nyomokban fedezhető fel.
Északi részén közepes erősségű í-zés hallható, kettőshangzók nem jellemzők.
Hosszú magánhangzórendszere sok helyen bomlóban van, helyettük rövid vagy félhosszú hangok állnak (házbol, elött), a szótagzáró r, l, j viszont nyújtó hatást fejt ki.
Egyik legjellegzetesebb sajátossága az a-zás, vagyis az o > a váltás (bagár, katana, malam).
A nyíltabb ejtés az ö hangot is érintheti.
Archaikus vonása a családi helyhatározóragok (Sándornott, Sándornól, Sándorni),
a megyen, teszen, viszen-féle alakok használata.
IX. Székely nyelvjárásterület
A székelyek az Árpád-kor folyamán a keleti határvédelemmel összefüggésben, más vidékekről áttelepítve foglalták el mai lakóterületüket.
A keleti székelység nyelvjárása a nyugat-magyarországi tájszólással mutat rokonságot (pl. nyitódó uo, üö, ie kettőshangzóival: juo, füöd stb. vagy az e-nél nyíltabb ä-ivel: ästä, mäkeg),
az udvarhelyszéki székelység ö-zésével a Baranya megyei magyarság nyelvéhez áll közelebb.
A nyugati székelység tájnyelvébe számos mezőségi vonás szüremkedett be (gyenge a-zás).
székely sajátosság: szótagzáró r, l, j nyújtó hatása,
használatosak a tehen, szeker-féle alanyeseti formák,
megvan az elbeszélő múlt (vára, kére) és a régmúlt is (járt vala).
A feltételes mód többes első személyében jellemzők a látnók, kérnők alakok,
archaikus raghasználat nyomait őrzik a családi helyhatározóragok: Józsini, Józsinitt, Jozsinul 'Józsi(ék)hoz, Józsi(ék)nál, Józsi(ék)tól'.
X. Moldvai nyelvjárásterület:
A középkortól kezdve több hullámban települtek ki magyar csoportok a Kárpátok keleti előterébe, Moldvába.
A moldvai magyarokat ma közkeletű kifejezéssel csángóknak nevezik.
keleti székelység több évszázados kivándorlásából eredő lakosság leszármazottja.
Mezőségi jellegű a-zás jellemzi az északi és részben a déli csángóságot.
Az északi csángókat és az mezőségi szigeteket összeköti még a ty helyetti cs (kucsa 'kutya'),
gy helyetti dzs (dzserek),
a hangsúlytalan szótagi ö-k helyetti e (füstes, jőjen, ördeg),
e-k helyetti ö-k (örög 'öreg', körtö),
az a helyetti o (soho 'soha', lobbon 'lobban', folu 'falu').
Az északi csángóban az s helyett gyakran sz hangzik ("sziszegés": maszt 'most', eszmit 'ismét').
Erős román nyelvi hatás a beszéddallamban és a számos jövevényszóban mutatkozik meg.
A moldvai magyarok kétnyelvűek, a magyar nyelvhasználat a családi és kisközösségi színterekre szorult vissza, erős pusztulásban van. D o k u m e n t u m n y e l v e : magyar K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Géczy Anikó: Magyar nyelvtörténet U R L : http://dka.oszk.hu/060900/060997 A f o r m á t u m n e v e : Prezi prezentáció O l d a l a k s z á m a : 48 T e c h n i k a i m e g j e g y z é s : 2. verzió M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N A f o r m á t u m n e v e : PDF dokumentum O l d a l a k s z á m a : 49 M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 770x433 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 72 DPI S z í n : színes T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : tömörítetlen A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ A d o k u m e n t u m s t á t u s z a : INSIDE S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Nagy Zsuzsanna |