Dancsok Vivien: Krúdy Gyula [DKA metaadatok]

N y e r s v a g y O C R - e s s z ö v e g : Krúdy Gyula 1878. október 21. - 1933. május 12. 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket próbált szerezni Összegyűjtött Műveinek a Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margit-szigetre. 1919-ben nagy riportot készített a kápolnai földosztásról, s aktívan részt vett az őszirózsás forradalomban. Elvált első feleségétől, 1919. július 12-én Budapesten, a Ferencvárosban nőül vette, a nála 21 évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsannát, Rózsa Jakab és Kelemen Regina lányát. Megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919-1992). 1926-27-ben legalább tíz éve lappangó betegsége ledöntötte lábáról; a Liget-szanatóriumba került. Szervi szívbaj, nehéz légzés, beteg gyomor, máj, tüdő. Le kellett szoknia a lucullusi lakomákról-ivászatokról is. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelyből aránylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg. 1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be. 1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Conclusion Krúdy Gyula sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-17. Élete Apja, id. Krúdy Gyula dzsentri volt, anyja, Csákányi Julianna paraszti származású. Az elemi iskolát (1883-1887) szülővárosában, a gimnáziumot Szatmárnémetiben (1887-1888) és Podolinban (1888-1891), majd ismét Nyíregyházán (1891-1895) végezte. Itt érettségizett 1895 júniusában 1892-ben diáktársaival megalapította a Nyíregyházi Sajtóirodát. Ebben az évben jelent meg első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban. 1899. december 27-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt, dr. Spiegler Gyula Sámuel, balassagyarmati rabbi és Pollák Teréz lányát 1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Újra rászokott az italra. Ahogyan Szép Ernő novellájában elbeszéli, ekkoriban vívott kardpárbajt egy katonatiszttel, akit ügyes vágással örökre meg is nyomorított. Főbb művei Az aranybánya (1901), regény A podolini kísértet (1906), regény Francia kastély (1912), regény Mákvirágok kertje (1913), regény A vörös postakocsi (1913), regény Palotai álmok (1914), regény 42-es mozsarak (1915), regény Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), regény Bukfenc (1917), regény Napraforgó (1918), regény Az útitárs (1918), regény Asszonyságok díja (1919), regény N. N. (1920), regény Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, regény (1921) Nagy kópé (1921), regény Hét bagoly (1922), regény Szépasszony férje... (1925), regény Primadonna (1926), regény Valakit elvisz az ördög (1928), regény Az első Habsburg (1930), regény Boldogult úrfikoromban (1930), regény A kékszalag hőse (1931), regény A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931) regény Purgatórium (1933), kisregény Így volt 1914-ben (1933, folytatásokban jelent meg), későbbi címváltozat: Rezeda Kázmér szép élete (1944), regény Novelláskötetek Üres a fészek (1897), első novelláskötete A víg ember bús meséi (1900), elbeszélések Kún László (és egyéb történeti elbeszélések), (1902) A komáromi fiú (1903), kisregény és elbeszélések Pogány magyarok (1903), elbeszélések Diákkisasszonyok (1905), elbeszélések Hazám tükre (1905), elbeszélések Pajkos Gaálék (1906), elbeszélések Hét szilvafa (1907), elbeszélések A bűvös erszény (1908), elbeszélések A negyvenes évekből (1909), elbeszélések Mihály csizmája (1910), tréfás elbeszélések A podolini takácsné és a többiek (1911), elbeszélések Szindbád utazásai (1912), elbeszélések Az utolsó honvédek (1913), elbeszélések Első szerelem (1914), elbeszélések Mákvirágok kertje (1914), elbeszélések Margit története (1914), elbeszélések Palotai álmok (1914), regény és elbeszélések Szindbád: A feltámadás (1915), novelláskötet Aranykéz utcai szép napok (1916), novelláskötet Pesti album (1919), feljegyzések és elbeszélések Tótágas (1919), elbeszélések A betyár álma - Kleofásné kakasa (1920), elbeszélések A fejedelem szolgája (1925), elbeszélések N.N. - A betyár álma (1925), regény és elbeszélések Szindbád megtérése (1925), elbeszélések Álmoskönyv (1925) Az élet álom (1931), elbeszéléskötet Régi pesti történet (1908), novella Budapest újkora (1916), novella Verbénai vagy egy pesti polgár megtérése (1917), novella Az éjszemű Pest (1921), novella X. Y. pesti demokrata hiteles polgár története (1925), novella Aranytükrös kávéházban (1926), novella Egy régi ház régi pénztárosa (1927), novella A mai Margitsziget (1927), novella Szépvadászné tabáni kocsmái (1929), novella Óbudai szépségkirálynő (1930), novella Előhang egy kispörkölthöz (1931), novella Milyen volt az Andrássy út? (1932), novella Újházi levese (1932), novella Az úriember, akinek szőlővirágszaga volt (1932), novella A gábli története (1933), novella Mellékutcai vendéglő (1934), novella Szegény ember malaca (1930) cikk Novellák, cikkek Szindbád ifjúsága és megtérése (1942) Szindbád három könyve (1944) Dudorászi (1948) Egy pohár borovicska (1948) Asszony a nagybőgőben (1955) A szerelmi bűvészinas (1960) Éji zene (1961) A madárijesztő szeretője (1964) Utolsó szivar az Arabs szürkénél (1965) Pesten lakott egy fuvolás (1971) Az ördög alszik (1972) Szökés az életből (1975) Az álombeli lovag (1978) Magyar tükör (1984) Magyarország aranykertje (1985) Szindbád (1985) Pesti szalon (1995) Asszony, aki szőlőfürt lett (2003) Szindbád és társai (2008) A macskavári sasok (2012), mesék Gasztrohangulatok (2012) Pest-budai hangulatok (2013) Régi Magyarország (2013) A nő varázsa (2014) A szerző halála után megjelent kötetek A magyar irodalomnak alighanem a legtermékenyebb írója, lehetséges, hogy Jókainál is több betűt írt le, holott ő csak ötvenöt évet ért meg. Regényeinek száma 60 fölött van, novelláié és elbeszéléseié meghaladja a 3000-t, s ezekhez ifjúkorától mindhalálig szakadatlanul publicisztikai cikkeket fogalmazó újságíró volt. Ifjan Jókai és Mikszáth hat rá; túlnő rajtuk, de nem felejti őket, a romantikus hagyományt beleszövi sajátos stílusába. Azután példaképet talál Reviczky újat akarásában, és irodalmi eszményre lel Puskin Anyeginjében. Így alakítja ki magának még a század tízes éveinek elején azt a költői-impresszionista prózát, amelyben egyszerre vágyódik vissza egy mesésen elképzelt, nemesi, kora polgári múltba, és ábrázolja ennek a nemesi-polgári világnak menthetetlen mulandóságát. Egy-egy regényében (pl. az Aranybányában) és néhány novellájában kilép a maga teremtette világból, és realista igénnyel, naturalista színekkel mond ítéletet a nemességgel összeszövődő polgári jelenről, publicisztikájában egyre erősebben áll a forradalom oldalán, és 1919-ben mindenestül vállalja a forradalmat. Művészetében azonban ez inkább kiruccanás, az ő igazi világa az emlékeké: gyermek- és ifjúkorának képei vegyülnek el még előbbi évtizedek, néha előbbi évszázadok bizonytalan körvonalú képeivel. Krúdy az emlékezés nagy pszichológusa, és a gondolattársítás csapongásának legnagyobb hazai művésze. Valami olyasmit csinál a mi körülményeink között, mint Marcel Proust a francia képzetvilágban. Nem tudtak egymásról, nem tudhattak egymásról, de mindketten a polgári hanyatlás tanúi és emlékezői voltak. Műveiről Ebből az emlékező és gondolattársító magatartásból következik, hogy hőseinek java része az író hasonmása, történetei tele vannak átstilizált önéletrajzi mozzanatokkal. Szindbád vagy Rezeda Kázmér írójuk életformájára, életszemléletére vall, és történetükben is sok minden az íróval esett meg, vagy az író vágyaiból valósult meg. Legjobb regénye, A vörös postakocsi, és folytatása, az Őszi utazások a vörös postakocsin, nem önéletrajzi fogantatású, vagy legalábbis kevés benne a saját élmény: itt egy éppen elmúló életformát, a társadalmi talaját végképp elvesztett dzsentrit rajzolja meg, szeretettel, de kíméletlenül. Éppen a szeretet, a visszavágyódás teszi oly hitelessé Krúdynál a halálharang kongatását. Néha visszalép a régebbi századokba, regényt ír a bujdosó kurucokról, Martinovicsról, három regényt is ír a Mohács körüli évtizedekről. Ezekben minden fontosabb, mint a hiteles történelmi tények: a történelem atmoszféráját tudja érzékeltetni. Fiatalkorában, amikor Budapestre került, nyomorúságosan élt, de hamarosan elérte a sikert. Néhány évtizeden át viszonylag sokat keresett, de anyagilag sohasem volt rendben, nem tudott bánni a pénzzel. Két családja is volt, hűtlen mind a kettőhöz, de amíg bírta, bőkezű mind a kettőhöz, és bőkezű mindenkihez: nőkhöz, barátokhoz, hozzá szegődő ivótársakhoz. 1919-ben tollával a forradalom szolgálatában állt. És úri gőggel vállalta tovább is ezt a kiállását. Amikor az ellenforradalom idején oly sok író mentegetődzött, igazolni igyekezett magát, Krúdy elhúzódott a hatalmon levőktől. Kegyvesztetté is vált. Most már újra nyomorgott. Néha kiadója is alig akadt. Élete végső éveiben megesett, hogy a villanyt és a gázt is kikapcsolták lakásából. De ő nem kért kegyeket. Írta műveit. Remekműve, A tiszaeszlári Solymosi Eszter férfiasan bátor kiállás volt a faji előítéletek őrülete ellen. Újságfolytatásokban jelent meg, a kiadók féltek tőle. Egyik legszebb regénye, a Rezeda Kázmér szép élete is már csak a halála után jelent meg. Életműve szinte áttekinthetetlen, teljes kiadása még máig sincs, holott tudjuk, ki volt, és évről évre új Krúdy-kötetek kerülnek sajtó alá. Óriási publicisztikai munkásságát még majd ki kell ásni a régi újságok tömegéből. Ezekből az újságokból még mindig kerülnek ki újabb és újabb, eddig könyvben meg nem jelent Krúdy-novellák. Szindbád Szindbád, az "ezeregyéjszakabeli hajós", többször így utal novellái hősére. Krúdy Szindbádja örökli elődje életformáját, nyughatatlanságát, sehol nem tud megállapodni. Bár Krúdy mindig tagadta, hogy Szindbád alakjában saját alakmását, alteregóját teremtette meg, a szakirodalom fenntartja ezt a vélekedését, főleg a novellákban fellelhető önéletrajzi elemek, és a főhős Krúdy szemléletét tükröző önbírálata és ironikus reflexiói miatt. "Szindbádban ugyan több az élet, a mozgás, mint a tisztán lírai önarcképben, kevesebb azonban annál, amennyi az alak teljes önállósításához volna szükséges." Szindbád a korai novellákban felkeresi azokat a nőket, akiket szeretett, újra át akarja élni a múltat, amit utólag szépnek talál, mivel a jelen már nem tartogat számára semmi vonzót. Mindent átélt már az életben, amit lehetett. "Volt gazdag és volt szegény. Szeretett hajadonokat és érett asszonyokat. A legjobb borból ivott, és fillér nélkül ődöngött. Volt hódítóan egészséges, és volt beteg és szomorú… Látott halált, látott születést, esküvőt, házasságtörést és gyilkosságot az erdőben…" (Szindbád második útja). Összekeverednek a múlt emlékei és a jelen eseményei, a városkákban "mintha megállt volna az idő", összemosódnak az idősíkok. Utazásával Szindbád egyszerre menekül és keres: menekül az élet kilátástalansága elől és sóvárog az új iránt, romantikus szerepekben tetszeleg, hazudozik a nőknek, de mindig ki kell ábrándulnia. A múltat nem lehet visszahozni, sőt, utazása rendszerint csak arra ébreszti rá, hogy nem is volt olyan szép, mint emlékeiben. Szindbád erős hangulatisággal próbálja széppé tenni az életet, majd a kulináris élvezetek felé fordul, de minden próbálkozása ellenére az élet egyre inkább sivárrá válik. Krúdy belesűrítette Szindbád-novelláiba társadalmi osztályának, a dzsentrinek a dekadenciaérzését: "alig van illúziótlanabb s ironikusabb író az 1910 körüli Krúdynál, amikor is ő mindenki másnál tökéletesebben fejezte ki s ábrázolta a magyar történelmi osztálynak kísértet voltát, múltjának és elmúlásának atmoszféráját". A Szindbád-novellák ironikus kritikát mondanak a múltba temetkező fejlődésképtelen nemesi világról. Hét Bagoly A regény a 19. század végére kalauzolja olvasóját, az akkori Pest, a Belváros és a Ferencváros kocsmáiba, öreg múltban élők és ifjú írójelöltek történeteibe. Nincs igazi epikus cselekménye, a Hét Bagoly novellafüzérnek, impresszionista-romantikus hangulatképek sorozatának látszik. Főalakja, Józsiás, a fiatal író és az öreg ügyvéd, Szomjas Guszti, aki a hetvenes évek alakuló, ébredező "új" magyar irodalmának, még kisvárosi Pestnek emlékeit idézi vissza. Megjelenik az elpusztíthatatlan életszeretet, az evés-ivás szertartássá válik. Van fejezet, mely többet, gazdagabbat ad a múlt századvég magyar irodalomtörténetéről, mint bármely akadémiai kézikönyv. Minden fejezet a régi Pest egy-egy negyedének egyszerre impresszionisztikus és realista rajza. Az egész szöveget áthatja valami szomorú mesedallam, mely talán azért szomorú, mert mögéje lát a mesék paravánjának. Józsiás szerelmi kalandjai tragikomikusak; boldogtalanságát nők okozzák, és igazi szerelme, Áldáska mellett inkább hamvas unalmat talál majd egy álomfejtő újság szerkesztőségében, mint életet. Halottasházba is betéved Józsiás és Áldáska, akik élnek, de állandóan szembesülnek a pusztulással. Szeleczki az "örök" mondja ki: "-Ne tessék a haláltól félni író úr - nevetett foghíjas szájával- - Nem érdemes tőle félni. Olyan egyszerű gyerek ő, mint egy piros sapkás hordár az Üllői út sarkán, aki a frakkot öt pengőért zálogba teszi." "-Látta már a halált? .... - Láttam is, nem is.....Az ördög tudna eligazodni ezeken a dolgokon, amikor a mi pályánkon reggeltől estig részeg az ember. Néha annyit iszunk, hogy csaknem megőrülünk. Ki tudná olyankor, hogy mit látott a szemével és mit a részegségével! Ami pedig a halált illeti: bizonyos, hogy van valaki itt Pesten, aki osztogatja." Asszonyságok díja Krúdy egyik legfurcsább regénye, amelyet több írói megoldása mai, szinte "posztmodern" művé varázsol, s amelynek több olvasata is lehetséges. "Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet" - ez a szöveg első mondata, amely máris megadja az alapdallamot, a korrajz és a "lírai realizmus" , sőt a "fantasztikus realizmus" dallamát. "Fejezet, amelyben hölgyek és urak úgy váltakoznak, mint a vetőasszony kezében a kártyák" - írja másutt bevezetésképpen. A regény főalakja Czifra János temetésrendező, aki egy nap találkozik saját álmával. Az Álom az ő hasonmása, szolid, megállapodott mesterember, békés polgár külsejét ölti, és végigkíséri a temetésrendezőt a Ferencváros tájain. A fő helyszín hamarosan egy piroslámpás ház lesz, ahol az olvasó a legkülönösebb és mégis hétköznapi figurákkal ismerkedik meg. Az olykor bizarr históriát nem is a cselekmény, hanem az író hosszú és káprázatos körmondatainak varázsa ötvözi nagy művé. Az arab mesék elbeszélésmódját utánzó, egymásba kapaszkodó szerkezet több történetszálat fűz eggyé. A főként ferencvárosi helyszíneken zajló epizódok egymást kiegészítve, olykor ellenpontozva vonnak bele az emberi nyomorúság és boldogtalanság kavalkádjába. A temetésrendező és jobbik énje, az Álom előbb a "háromezer esztendős nő" morbid figurája által látnak bele a civilizáció által felhalmozódott rút bűnökbe, majd szemük láttára - egy vágyódó idősebb férfi megjelenése után - a csúf némberből virágzó ifjú nő kel életre. A legjelentősebb súlyú történetszálban egy szülés előtt álló leányanya, Natália sorsának alakulását követjük figyelemmel, akinek várandós állapota sem tartja vissza a férfiakat attól, hogy vágyaik céljául válasszák őt. Hosszadalmas vajúdása idején fölelevenedik a leány előtt boldog gyermekkora, majd hirtelen váltásként a zord valóság, elhagyatottsága és megvetettsége. Egy következő cselekményszálba az író beleszövi saját bohémkodása élménysorát is. Dubli úr és kedvese, Margit epizódja a szerelmi ösztön kiszámíthatatlanságát, a vágyak tévútra jutásának igencsak modern tanulságát kínálja. A történet-folyondár végül visszatér a vajúdó Natália alakjához. A Bakáts téri kórházba szállított leány mérhetetlen magánya és szenvedése minden ember születését és elmúlását példázza. A szerencsétlen fiatal nő belehal a szülésbe. Árva gyermekét a temetésrendező fogadja örökbe. Filmek: Őszi versenyek (színes, magyar játékfilm, 1976. Rendező: Zsurzs Éva, szereplők: Garas Dezső, Szegedi Erika, Somogyvári Rudolf, Csákányi László, Máthé Erzsi) Szindbád (színes, magyar filmdráma, 1971. Rendező: Huszárik Zoltán, operatőr: Sára Sándor, szereplők: Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Dajka Margit) Napraforgó (színes, magyar-olasz tévéfilm, 1976. Rendező: Horváth Z. Gergely, szereplők: Darvas Iván, Máthé Erzsi, Mensáros László, Lukács Sándor) Színházi előadások: A gyomor örömei (IBS Színpad, 2003. Rendező: Mikó István) A vörös postakocsi (Vígszínház, 2004. Rendező: Tordy Géza) Filmfeldolgozások, színházi előadások Krúdy Gyula emlékház Óbudán, ma a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum épülete