http://dka.oszk.hu/022400/022478 1289507561.jpg http://dka.oszk.hu/022400/022478/1289507561_kiskep.jpg Virág, ami dacol az idővel Virág, ami dacol az idővel felvéve 2011-01-20 2011-01-20 kibocsátva 2010-11-11 2010-11-11 Az Országalbum honlapjára való feltöltés dátuma. létrehozva 2010-11-11 2010-11-11 A kép készítésének időpontja. fénykép Növényvilág Országalbum Országalbum http://www.orszagalbum.hu/virag-ami-dacol-az-idovel_p_53266 Attribution 3.0 Biológia, etológia Növénytan Orvostudomány, állatorvostan Alternatív gyógyászat növénykép műfaj vadon termő növény tárgyszó/kulcsszó gyógynövény tárgyszó/kulcsszó virág tárgyszó/kulcsszó Magyarország földrajzi hely Pereszteg földrajzi hely Mezei varfű. Latin neve: Knautia arvensis. A mezei varfű a mácsonyák (Dipsacales) rendjébe, a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó növényfaj. Egyéb megnevezései: kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű; Apostein fű, gombos kóró, kuzupa, rühsikkantyú, sennyedékfű, sennyedék ellen való fű vagy seprőfű. Kivonatával régen bőrbetegségeket gyógyítottak, innen ered magyar megnevezése is. A nemzetség nevét Christopher Knaut német botanikusról (1654-1716) kapta. Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában és a Kaukázusban honos, de sokfelé behurcolták. Löszpusztaréteken, félszáraz gyepeken, útszéleken, kaszálókon, hegyi réteken - többnyire meszes talajon - fordul elő; Magyarországon főleg a Dunántúlon található réteken. 40-120 cm magas, felálló, lágy szárú, évelő növény. A szár alsó részében serteszőrös, néha mirigyes, a felső rész kopasz vagy molyhos. A nagy méretű levelek átellenesek, szürkészöldek. Az ép, hosszú nyelű, gyakran tagolatlan alsó levelek tőlevélrózsát alkotnak, visszás-tojásdadok. Az átellenes felső levelek szárnyasan hasogatottak, ép szélűek vagy fűrészesek, ritkán nyelesek. Általában kétlaki növény, de tisztán nőivarú virágokat tartalmazó példányok is előfordulnak (gynodioecia vagy günodiőcia). A hosszú, vékony kocsányú, hímnős virágok 2-4 cm átmérőjű lapított félgömbös virágzatba tömörülnek. A tölcsér alakú párta ibolyakék, 4 szirmú, alul forrt. A szélső virágok nagyobbak. A gallérszerű murvalevelek a virágzat peremén túlnyúlnak. 2-4 porzó, és egy hosszú, rovátkolt bibeszál található a virágban. Május-október között virágzik. Méhek, lepkék porozzák be. A magház alsó állású. Termése 5-6 mm-es, hengeres, szőrös kaszattermés, melyhez hozzákapcsolódik a tollas csésze. A magokat hangyák terjesztik. Elsősorban a föld feletti, virágzó hajtásrészeket (régen a gyökerét is) használják fel. A népi gyógyászatban krónikus bőrbetegségek (ekcéma, csalánkiütés, rühösség) kezelésére, továbbá köhögésre, torokgyulladásra, hólyaghurutra is adták. A homeopátia légúti megbetegedésekre, emésztési gyengeség kezelésére használja. Nem túlságosan érzékeny a talajra, de a száraz, meszes talajt kedveli. Napfénykedvelő. A hideg teleket igen jól tűri, akár a −25 °C-ot is elviseli. (Forrás: Wikipédia) Méhecske http://dka.oszk.hu/022400/022477 JPEG képállomány N JPEG képállomány 1600x1200 színes 24 közepesen tömörített KÉSZ INSIDE katalogizálás Kekk Adrienn