https://dka.oszk.hu/077300/077317 1522573765.jpg https://dka.oszk.hu/077300/077317/1522573765_kiskep.jpg Bakcsó Bakcsó felvéve 2021-03-18 2021-03-18 kibocsátva 2018-04-01 2018-04-01 Az Országalbum honlapjára való feltöltés dátuma. fénykép Országalbum Országalbum https://www.orszagalbum.hu/p/bakcso/112210 Attribution 4.0 Biológia, etológia Állattan állatkép műfaj madár tárgyszó/kulcsszó vadon élő állat tárgyszó/kulcsszó Tata földrajzi hely Egy bakcsó kémleli a lápot. A bakcsó a madarak osztályának a gödényalakúak rendjébe, ezen belül a gémfélék családjába és a gémformák alcsaládjába tartozó faj. Népies neve vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejû vakkánya. A bakcsó (Nycticorax nycticorax) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába tartozó faj. Népies neve vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejû vakkánya. Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európa és Afrika nagy részén elterjedt. A kifejlett bakcsó tollazata alapvetően fekete-fehér. Csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és hasoldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcbőréhez. Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. A fiatal példányok sötétbarna rejtőszínűek vajszínű pettyekkel, és olykor összekeverhetőek a hasonló méretű, összességében világosabb színezetű és csíkos bölömbikával. A bakcsó a kisebb termetű gémfélék közé tartozik, ráadásul jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még valós méreténél is kisebbnek tűnik. Hossza 58-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 105-112 centiméter, tömege 500-800 gramm. A nemek hasonlóak. Bújkáló természetű, szürkület idején lesz aktív (erre utal tudományos elnevezése is: Nycticorax = Éjszakai holló), nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok vízközeli peremén, fűzfákon. Bár társas lény, inkább magányosan vadászik: halakat, békákat, vízirovarokat, kisemlősöket fogyaszt. Ha fiókái vannak, nappal is kutat táplálék után. Hosszútávú vonuló madár, hazánkban márciustól októberig figyelhetjük meg. Hangja hangos kvak, részben innen is ered népies magyar neve, a vakvarjú. A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, elsősorban a nádasban, fűzbokrokban, ártéri fákon. A kolóniákban olykor más gémfélék is előfordulnak. A telepen belül minden hímnek megvan a maga territóriuma, amit látványosan védelmez a betolakodókkal szemben: leszegi a fejét és felborzolja nyakán, hátán és a mellén a tollait, közben rövid kiáltásokat hallat. A partnert viszont csőrfenéssel és jelképes tollápolással üdvözli. A fészket a tojó építi a hím által összehordott gallyakból és náddarabokból. A rendetlen, durván összerótt fészket évről évre bővítik. A tojó három-öt tojást rak kétnapos eltéréssel, ami megkönnyíti a későbbiekben a fiókák táplálását, emellett az előbb kikelt példányoknak nagyobb esélye lesz a túlélésre táplálékban szegény években. A tojások 20-22 nap után kelnek ki hat-nyolc napos eltéréssel, és a sötét tollazatú fiókák összességében 40-50 nap után repülnek ki. Közben mindkét szülő részt vesz a táplálásukban. Magyarországon a bakcsók állománya stabil, 2400-3600 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén fordulnak elő, de gyérebb állománnyal az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál és a Kisalföldön, valamint Délnyugat-Magyarországon is találkozhatunk. Az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint Magyarország legnyugatibb régióiban ritkának mondható. Bár az állománya stabil, Magyarországon a bakcsó fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 100 000 forint. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai állomány kedvezőtlen státusban van, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő. (Forrás: Wikipédia) ShortCircuit: Bakcsó pár, kedvencük a karó pár https://dka.oszk.hu/074700/074731 JPEG képállomány N JPEG képállomány 2989x2242 350 színes 24 közepesen tömörített KÉSZ katalogizálás Simon Jennifer