http://keptar.oszk.hu/081000/081057 369_500_pix_Oldal_05_kep_0001a.jpg http://keptar.oszk.hu/081000/081057/369_500_pix_Oldal_05_kep_0001a_kiskep.jpg A szegedi gyufagyári szerencsétlenség Szegedi gyufagyári szerencsétlenség A gyár külseje a robbanás után alcím digitalizálta Arcanum Adatbázis Kft. Budapest Magyarország felvéve 2017-07-11 2017-07-11 digitalizálva 2004 0000-00-00 fénykép újságrészlet Vasárnapi Ujság Vasárnapi Ujság 57. évf. 18. sz. (1910. május 1.) hetilap OSZK EPA http://epa.oszk.hu/00000/00030/02942/pdf/ Történelem, helytörténet Magyar történelem 1868-1918 Történelem, helytörténet Helytörténet, helyismeret Könnyűipar, vegyipar Egyéb iparcikkek gyártása fénykép műfaj pillanatfelvétel tárgyszó/kulcsszó szerencsétlenség tárgyszó/kulcsszó gyufaipar tárgyszó/kulcsszó robbanás tárgyszó/kulcsszó épületkép műfaj romos építmény tárgyszó/kulcsszó Szeged földrajzi hely 1910 időszak A szegedi gyufagyári szerencsétlenség. A gyár külseje a robbanás után. A XIX. század közepén az éves összeírások 13 gyárat regisztráltak Szegeden. A vezető helyen lévő malomipar mögött dobogós helyen szerepelt még a faipar és a szeszipar. Az úgynevezett "vegyészeti ipar" ágai közül Szegeden az 1850-60-as évek fordulójától a gyufagyártás emelkedett ki. Neubauer József 1846-ban Csongrádon alapította első gyufagyártó üzemét, amelyet 1858-ban Szegedre helyezett át. Szegeden gyufagyártási engedélyt 1858. szeptember 11-én kapott. A Neubauer féle gyufagyárat a városban még két másik követte, az egyik Csikós Imre üzeme Felsővároson, a másik Topesco Lajosé, az akkori Ingyen utcában. Egy hatósági vizsgálat 1867-ben mindhárom gyárat bezáratta. Az ok: nem tartották be a munkásokra vonatkozó kancelláriai rendeletet. A Neubauer féle üzem az újjáalakulás után 1878-ban Breier Miksa tulajdonába került. A gyár évi kapacitása ekkor 55 ezer doboz volt, amelyet 6 férfi, 12 nő és 10 (14 évesnél fiatalabb!) gyermek foglalkoztatásával érték el. A várost romba döntő 1879-es szegedi nagyárvíz pusztítása után a gyár új épületben folytatta a termelést. Ezt követően ismét tulajdonosváltás következett. Az új tulajdonos Pálfi Lipót. A gyár 1895-től "Pálfi Lipót és veje" néven folytatta a gyufagyártást. A fokozatos termelésnövekedés eredményeként a század végére az évi termelés meghaladta a 300 ezer doboz gyufát, amelyből Olaszországba és a keleti országokba is exportáltak. A magyar gyufagyártás első fél évszázadának végén már tőkeerős részvénytársaságok alakultak, és megjelent a külföldi tőke is. Az 1900-as évek elején a bécsi Landerbank SOLO Gyufagyárak RT. néven osztrák-magyar gyufakartellt hozott létre. Pálfi Lipót cége ebbe nem lépett be, a kartellel vívott versenyben viszont alulmaradt, így kénytelenek voltak a gyárat eladni. A részben külföldi tőkével megerősödött üzem Szegedi Gyújtógyár néven termelt tovább. 1910. április 19-én a gyár történetének legnagyobb tragédiáját szenvedte el. Felrobbant az üzem nagy kazánja. Az óriási detonáció 11 munkás, köztük gyermekek halálát okozta, a sebesültek száma 29 fő volt. Az üzem teljesen elpusztult. Az 1912. novemberéig elhúzódó bírósági tárgyalás szakértői vélemények alapján végül a tragédia okaként elsősorban emberi mulasztást állapított meg. A felrobbant üzem helyén épült új gyárban megszüntették a sárga foszforos gyufa gyártását, a sárga foszfor használata ugyanis a vele dolgozó munkásoknál megbetegedést, úgynevezett foszfornekrózist okozott. ... (Forrás: http://www.magyargyufa.hu/cikkek/a-szegedi-gyufa-masfel-evszazada.html) A szegedi gyufagyári szerencsétlenség: A kaszárnya udvara, ötszáz lépésnyire röpített kazán-rész http://keptar.oszk.hu/081000/081058 JPEG képállomány N JPEG képállomány 1552x1058 299 szürke 24 erősen tömörített KÉSZ katalogizálás Nagy Zsuzsanna