Részlet "A világháború képes krónikája, 1914-1916" c. füzetsorozat I. kötetének bevezetőjéből:

"... Áll a harc: Páristól Anverszig, Lembergtől Lublinig, Valjevótól a Drináig. Nagyobb vonalon mint a mekkora darabját a földnek egyáltalában ismerték a legvéresebb római háborúk idején és a harcosok száma felülmúlja a földrész akkori egész lakosságáét. A történelem új fejezetet nyit, mert ami most történik és ami még történhet, ép oly kevéssé foglalható egy oldalba minden eddigi néptámadással, mint ahogy nem fér meg egy arzenál csarnokában a negyvenkettes ágyú Mátyás király szakállas faltörőivel, a Mannlicher a kováspuskával vagy Zeppelin levegőjáró csodavárai a középkori harcok cigánykémjeivel. Csodára születtünk, rettentő és gyönyörű csodájára annak, hogy mint ahogy a hegység valamennyi patakja egyetlen folyóba ömlik, úgy patakzik bele a világháború beteljesült gondolatába mindaz, amit ember évszázadokon át munkában, erkölcsben, tudásban magából kitermelt. Ma nincs tudomány, csak a hadviselés tudománya. Nincs művészet, hacsak nem a háborúé. Nincs fegyelem, nincs rend, nincs függés, nincs parancs, csak az, mely hadra vezényel és mely hadi célra parancsol engedelmességet. Minden tehetségünk munkájának egyetlen iránya van és minden vágyunknak, reményünknek, imádságunknak egyetlen célja: - a győzelem. Akik tegnap még megborzadtunk a csirke vérétől, a siker csillagára szegezett tekintetünk ma megnyugodva síklik át a vér folyamán és a holttestek-takarta mezőségeken, s kiket korábban a hétköznapok apró tragédiái is kétségbeejtettek, ma felmagasztosult lélekkel egy nemzedék életáldozatát is meghozzuk a ragyogó jövendőért, fajtánk, országunk védelmének és felvirágoztatásának gondolatában.

Ez a világháború, a népek, a huszadik század népeinek a csatája. Ma csak ez van és egyéb nincs; ez folyik földön és vizen és a levegőben. Évtizedeken át rettegtük az árnyékát, borzadtunk a nevétől és elhervadt minden energiánk, ha lehelete érintett bennünket. Ma itt van és ráeszmélünk, hogy hamis volt róla minden képzetünk, hazug minden filozófiánk, üres émelygés valamennyi frázisunk és tehetetlen minden kísérlet, mely szalmaszálat akart keresztbe fektetni a zúduló lavina útján. A háború nem csupán lehetőség; valóság az, melynek ép úgy el kell következnie, mint az égzengésnek, ha feszültséggel túlfűtött a levegő és a földrengésnek, vagy lávaömlésnek, ha a felgyűlt gázak már szétrepeszteni készülnek a földgolyó kérgét.

Ma itt van. És nem csupán borzalom, nem csak a véres és vázfejű szörnyeteg. Ez minden emberi erőnek és erkölcsnek világot átformáló, tisztító és teremtő felmagasztosulása..."